A Wing Tzunról
“A küzdelem nem más, mint a körülményekhez való alkalmazkodás.”
Mi a Wing Tzun?
A Wing Tsun Kung-Fu egy olyan kínai harcművészeti rendszer, amely közelharci technikái révén esélyt ad a gyengébbeknek is egy szabad küzdelem során. Kevés, csakis harcban jól alkalmazható technikákat tartalmaz. Ezek a technikák egyszerűek és gyorsak; a védekezés során engedékenyek, de a támadások során dinamikusak.
A támadást és a védekezést egyszerre hajtjuk végre, így időt takarítunk meg és a támadót nem engedjük kibontakozni.
A küzdelem során folyamatosan szembefordulunk ellenfelünkkel, így mindkét kezünket egyenrangúan tudjuk használni (ez az egyidejű technikák miatt különösen lényeges), és az ellenfél nem tudja támadni a vakoldalunkat (a vakoldal a testnek az a része, amit nehéz védeni, pl. a hát, a tarkó).
A támadások általában egyenes vonal mentén történnek, követve a mottót: “két pont között legrövidebb út az egyenes”.
A Wing Tsun Kung-Fu-ban gyakran indítunk támadásokat ‘érzékeny pontok’ (pl.: szem, orr, torok, lágyék) ellen, mivel legtöbbször csak így van esélyünk az önvédelemre.
A technikákat láncszerűen összefűzve, folyamatosan egymás után hajtjuk végre, így a támadónkat folytonos védekezésre kényszerítjük.
Az ellentámadásunkhoz felhasználjuk a támadó erejét is, így az ő lendületét elvezetve sokkal nagyobb erővel tudunk visszatámadni.
A Wing Tsun Kung-Fu-ban nincsenek magas rúgások, így nem kell akrobatikus hajlékonyság ahhoz, hogy valaki elsajátíthassa ezt a stílust. A rúgásaink alacsonyak és érzékeny célpontok ellen irányulnak. Az alapállás viszonylag szűk, de a súlypont lent van; ez teszi lehetővé a stabilitást és a gyors lépéseket, amelyek kulcsfontosságúak egy harc során.
A Wing Tsun harci alapelvei:
A WT nem sok egyedülálló technika összefoglalása, hanem egy teljes harcművészeti rendszer
A WT az agresszív védekezés stratégiáját követi.
A WT az önvédelem legkövetkezetesebb formája.
A harc elvei:
Az erő elvei:
A Wing Tsun főbb jellemzői:
Láncütések:
Amikor a WT-harcos egy ütés bevitelével előnybe kerül, akkor nem vonul vissza, hanem gyakran láncütésekkel folytatja a támadást. Ez az egyik leghatékonyabb fegyver, a hagyományos harcművészetek nem ismerik az ellenszerét. Az ütések gyors egymásutánja meghaladja az ellenfél információ-feldolgozó kapacitását, és kétségbeesett védekezésre kényszeríti őt.